A régió Lyon és Dijon városok között terül el, közel 30.000 hektár, összesen 360 km hosszan. További alrégiókra bonthatjuk, délről-északra haladva: Baeujolais, Maconnais, Côte Chalonnaise, a Cote d’Or, ami további két alrégióból áll: a Cote de Beaune, Cote de Nuits-ből, valamint a legészakibb csücsökben, tulajdonképpen a borvidékről földrajzilag leválva Chablis.
Burgundiában a borok nagy része négyféle szőlőfajtából készül, általában önálló fajtaborként kerülnek forgalomba. A mészkővel borított talajokon (általában) chardonnay és aligoté, míg a márgás, agyagoson (általában) pinot noir és gamay terem.
Minden birtok közepén egy-egy kastély, azaz château állt, és ezért is él mind a mai napig a hagyomány, hogy a bor címkéjén az apelláció mellett a château képe a leghangsúlyosabb vizuális elem. Ennél sokkal lényegesebb, hogy 150-200 éve a vidék sokoldalúságát az egyes területek, dűlők aprólékos elkülönítése, megjelölése adja, amely szigorú szabályokhoz kötött, ez a szabályrendszer a mai napig szinte változatlan!
Burgundia Franciaország és talán a világ egyik legkifinomultabb borvidéke. Az ország középső keleti részén helyezkedik el, és nagyjából akkora a termőterülete mint Magyarországé. Éghajlata hűvösebb, mint a Kárpát-medencéjé, összetételében, jellegében Egerhez lehet hasonlítani. Talaja igen változatos, viszonylag hosszú sávban terül el, ennek ellenére csupán háromezer borász él a régióban, melynek szíve a Cote d'Or. Itt készülnek azok a pinot noir borok, amelyek az egész világ mércéjül szolgálnak.
2015-ben a borvidék az UNESCO Világörökség részévé vált, mellyel a listát Champagne mellett immár tizenöt pontossá bővítette. A terület az északkeleti Dijon és a délnyugati elhelyezkedésű Lyon városok között terül el, történelmi szőlőbirtokaival és különleges klímájával egyedülálló. Az itt termelt francia tételek a legjelentősebbek és a legdrágábbak közé tartoznak a világon. Fő értékük az egyediség, a régi családok adta hagyomány és főleg az adja, hogy szinte minden négyzetméter mást és mást tud kihozni magából.
A termés itt sem minden évben egyforma, de még a rosszabb évek borai is remekek, a jobb évek tételei pedig utánozhatatlanok. A hosszú terület különböző szegleteiben más-más stílus érvényesül, ez adja a változatos és a legkevésbé sem egyhangú kínálatot. Cote d'Or-on gyümölcsösebb, míg régión belül délebbre, Macon-ban, ahol többet süt a nap, fűszeresebb tételek születnek. A dűlő közepes magasságában van a legjobb minőség, mert alatta nedvesebb a talaj, felette pedig szárazabb. Itt a bor lágysága a legfontosabb, ne várjunk erős, testes borokat, selymeseket viszont annál inkább. Ennek eléréséhez elég sokáig kell érlelni a bort, ezért növeli a bor árát. A pompás zamatú, mélyvörös rubint színű végeredmény ízharmóniája általánosságban leginkább meggyre, cseresznyére, málnára, szilvára, eperre emlékeztet.
Bortörvények és osztályozások: a földrajz a kulcs
Minden Burgundiából származó bor AOC bor, ami az „Ellenőrzött eredetmegjelölés” rövidítése. Ez tulajdonképpen egy szabályrendszer, ami összefügg az EU OEM-jével, tehát tükrözi a helyet és a minőséget, meghatározott helyekre és konkretizált szabályokra utal. Az AOC borok esetében regionális nevek, falusi nevek, Premier Cru és Grand Cru nevekkel találkozhatunk, ezek külön kategóriák.
Regionális borosztály – a piramis alja, minőségi és megfizethető kategória, amely a régió borainak közel a felét képviseli. Ez egy regionális körzet, melynek borai olyan szőlőből készülnek, amely több településről származik az adott régión belül. pl. Côte de Beaune-Villages.
Village Appellations – ez a kategória külön falu vagy városneveket hordoz, amit a címkén is szerepeltetnek pl. Meursault, Pommard, jelezve, hogy a szőlő mindegyike az adott faluból származik.
Premier Cru – felsőbb kategória, az összes termelés 10%-át adja, melyeket kisebb, AOC által meghatározott és jól ismert szőlőültetvényeken termesztenek. A címkék gyakran hordozzák a rövidítést és itt már mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni egy-egy palack beszerzéséhez.
Grand Cru – Az aukciós alap - ezek a palackok igazi trófeák, a teljes termelés 1% -át teszik ki, de annál nagyobb rajtuk a nemzetközi figyelem. Az egyik leghíresebb a Domaine de la Romanée-Conti, melynek palackjai sokmilliós áron kelnek el az aukciókon.
A Pinot noir
Kényes, igényes szőlőfajta, elvárja a sok munkát, a törődést. Változatos: készül belőle pezsgő, könnyed, gyümölcsös rozé és vörösbor; technológia és kedv kérdése, hogy melyikben villant nagyot. Sokoldalú és többféle ételhez többféleképpen párosítható. Számos országban megtalálható, mindig más-más karaktert és hangulatot mutat. Szülőföldje, Burgundia neve mégis elválaszthatatlanul összeforrt a pinot noir szőlőfajtával.
A pinot noir őshazája nagy valószínűséggel Burgundia vidéke, ahol II. Fülöp herceg idejében, az 1300-as években már megemlítik okiratokban, manapság legnagyobb mennyiségben a franciák termesztik, ezt követik az amerikaiak és a németek.
Burgundiában olyan a pinot noir mint Tokajban a furmint, a kettő nem választható el egymástól. A mészben gazdag talajtól az itt készült boroknak magas az ásványianyag tartalma, de egyben lányabb is az íze. Inkább a hűvösebb klíma fekszik neki, korán érik, ezért a vidék lényegében óceáni éghajlata kiváló, mert melegebb helyeken még azelőtt elveszítené elegáns savait, mielőtt a megfelelő illat és zamat kialakulna. Vékony héjú fajta, a sok csapadékra igen érzékeny, könnyen rothad. A pinot noir a dolgos termelők fajtája, mert a szép eredményért bizony meg kell dolgozni, csak különleges bánásmód mellett ad igazán jó minőséget. Burgundiában saját hordóból sincs hiány, sőt, a nagyobb, tőkeerősebb pincészeteknek saját erdeik és saját kádárüzemük is van, a közelben lévő Vogézek tölgyerdeiben.
Miért hasonlít Eger Burgundiához?
Őshazáján túl, itthon Egerben, Etyeken, sőt Villányban és a Balaton környékén is találkozhatunk pinot tételekkel.
Az Egri borvidék több tekintetben, de főleg klimatikus viszonyaiban hasonlít Burgundiához. Bár az időjárási viszonyok nem ugyanazok a két országban, mégis mindkét helyen egyaránt adottak a lehetőségek az igazán jó, minőségi vörösbor készítéshez. Sok szőlőfajtával ellentétben a pinot noir nem érzi jól magát minden szőlőművelésre alkalmas éghajlaton, csak bizonyos körülményeket kedvel, inkább a hűvösebb, legfeljebb a mérsékelt klímát viseli kitartóan. Ezért hazánkban Eger rendelkezik mindazzal, ami a legszebb pinot-kat eredményezheti. Az itt termett szőlő savkészlete elegáns, alkoholtartalma, karaktere megfelelő.
Szerző:
Süli Tamás, 2004-ben végzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Borászati szakán. Dolgozott az egri Gál Tibornál, a neszmélyi Hilltop pincészetnél és a francia Domaine Loew biodinamikus, családi birtoknál. Így a termelés összes aspektusával találkozhatott. Később váltott és a kereskedelem oldaláról foglalkozott borokkal. Jelenleg a Borkorzó, egy borimporttal és -nagykereskedelemmel foglalkozó cég, valamint egy kisvárosi borbolt társtulajdonosa. Hobbiként az etyeki borvidéken saját szőlőjében tevékenykedik.