Caruso & Minini: "Perippo" Perricone BIO 2021 vörösbor (Szicília, Olaszország)

"Történelmünk a földről, a napról, az odaadásról és mindenekelőtt a szenvedélyről beszél."

Minden az 1900-as években kezdődött, amikor Francesco Caruso felfedezte, hogy Trapani földjei különösen alkalmasak a szőlőtermesztésre. A talaj, a tengerszint feletti magasság, a kitettség és a mikroklimatikus viszonyok egyaránt jelentősen hozzájárultak a szőlő minőségéhez. Ezt a látomást fia, Nino valósította meg teljesen. Néhány év elteltével Nino átvette a családi vállalkozás élét, ügyesen navigált az évszakok között, figyelmesen hallgatta a szőlőket, és végül kiváló minőségű borokat készített. A 2000-es évek elején Nino fiai – Stefano, Roberto és Francesco –, valamint Mario és Francesco Minini, egy észak-olaszországi borforgalmazó cég tulajdonosai közötti találkozás révén valóra vált az álom, hogy a hagyományokat új lendülettel őrizzék. Közösen hozták létre a Caruso & Minini pincészetet, saját pincét alakítva ki a történelmi családi birtokon, a Marsala borvidék szívében. A kézműves szakértelem és a vállalkozói hozzáértés ötvözete tette lehetővé, hogy ez a pincészet a minőségi címkék nagykövete legyen a világ mintegy 40 országában, bemutatva a szicíliai borok szépségét.

Jelenleg 120 ha az összes saját termőterület a gazdaságban, amit BIO műveléssel és kíméletes borkészítéssel üzemeltetnek. 

Habár a Perricone a 19. század derekán a leginkább termesztett fajta volt Szicilia szigetén, mára jóformán csak 1-200 ha maradt a nyugati oldalon. A 20. század második felében már a Nero d' Avola vette át a szerepét, amely nagyobb biztonsággal, nagyon meleg évjáratban is megfelelő savval szüretelhető. Nem kell megemlíteni, hogy ez a szigeten kulcsfontosságú. Pedig pont olyan bor lesz belőle, ami manapság nagyon keresett, azaz a friss, üde, gurulós gyümölcsökkel és keleti fűszerekkel teli, könnyen érthető és iható, de azért markáns, esetleg nyáron is (enyhén behűtve) vígan fogyasztható vörösbort. Érdekes fajtasajátosság a viszonylag markáns tannin és a korty végén megjelenő kesernyés ízérzet, mely talán leginkább a vadmeggyhez vagy egy nem túlságosan megpörkölt babból készített kávéhoz hasonlítható. A titok a termesztéssel kapcsolatban állítólag, hogy a hegyek tetejére és viszonylag szeles oldalra kell telepíteni, mert ott mindig szép, teljes érettségben és megfelelő savtartalommal szüretelhető ez a fajta. A szőlőt biomódszerekkel termelték, melynek nagyon szigorú követése és szabályrendszere van Olaszországban (=Naturalmente). A reduktív borászati technológia volt a legalkalmasabb a Perricone értékeinek megmutatására, azaz a kézi szüret után inox vörösbor erjesztőben erjedt és az alamasva lebontása, valamint az érlelés is rozsdamentes acéltartályban ment végbe. Kétség ne legyen, egyértelműen egy megosztó bor, mintha összekevertek volna egy jó minőségű Zweigeltet némi Otellóval és egy kevés, de markáns Primitivo-val. Ritka különlegesség szobahőmérsékleten a télre, enyhén behűtve a nyárra, a különleges ízek kedvelőinek.