Az általunk szürkebarátnak nevezett szőlőfajtát a világ legtöbb borfogyasztója francia néven pinot gris-ként (pinogri) vagy az olasz variációban pinot grigio-ként (pinogridzso) ismeri. A szőlőfajta egyébként a pinot noir egyik mutációja. Érdekesség, hogy megjelenésében sokszor be is bizonyítja a kékszőlővel való közeli rokonságát azzal, amikor bogyói, sőt alkalmanként bora is enyhe rózsaszínes színárnyalatot kap. A kapcsolatot egyébként tükrözi a hasonló levél- és fürtforma is.
A szürkebarát jellemzően az északibb, hűvösebb bortermő vidékeken terjedt el, hiszen még ilyen viszonyok között is a korai érésű és jó cukorgyűjtő fajták közé tartozik. Emiatt gyakran készülnek belőle félszáraz, félédes vagy édes borok, amelyek jelentékeny, de harmonikus, kerek savaival ezek igen szép harmóniával bírnak. Szárazra kierjesztett példái pedig legtöbbször viszonylag magas alkoholtartalommal rendelkeznek.
A szürkebarát itthon, a pinot gris Franciaországban, a pinot grigio Olaszországban
Hazánkban általában szeptember második felében szüretelik, legelterjedtebbnek Badacsonyban, a Mátrában és a Balaton-felvidéken tekinthető.
Franciaországon belül a pinot gris fajta elsősorban Elzászhoz kötődik, ahol ugyan viszonylag kis területen foglalkoznak vele, de telepítései folyamatosan növekednek, tekintélye pedig már régről garantált, hiszen a rajnai rizling és a tramini mellett mindig is a nemes szőlőfajták közé sorolták. Érdemes megjegyezni, hogy Elzászban a szürkebarátból készült borokat hosszú ideig Tokay d’Alsace vagy Tokay Pinot Gris néven emlegették, mely utalás volt a fajta tokaji eredetére. Ennek ellenkezőjét később DNS-vizsgálatokkal igazolták. Az 1926 óta tartó jogi vitára egy 1993-as megállapodás tett pontot, amelynek értelmében a 2007-es évjárattól már nem szerepelhetnek a fenti – lássuk be: megtévesztő - kifejezések elzászi palackokon.
Kevesen tudják, hogy megtalálható Burgundiában is, ahol a bortörvény engedélyezi is jelenlétét a borban. Ennek technikai okai vannak, ugyanis még mindig gyakori egy-egy pinot gris tőke felbukkanása a pinot noir ültetvényben, ami egyes esetekben olyan mértékű, hogy meghaladja a bortörvényben előírt maximális értéket, így a drága pinot noir-t nem lehetne eredetvédett borként jelölni.
Franciaországon kívül Németországban, Olaszországban és Svájcban is gyakori. Németországban a szőlőfajta borait eddig legtöbbször ruländernek nevezték, de száraz tételei esetében ma már egyre gyakoribb a grauburgunder elnevezés is.
Olaszországban a 2000-es évek elején előzte meg a korábban versenytársnak számító pinot biancót. A Pinot Grigio Észak-Olaszországban talált otthonra, ahol a hegyvidéki éghajlat által okozott nagy nappali és éjszakai hőmérséklet-ingadozásoknak köszönhetően pont megfelelő az időjárás. A legjobb borszőlőket a mai napig a teraszosan kialakított domboldalakon termesztik, innen kerülnek ki a legkiválóbb minőségű Pinot Grigio borok. Ha megkóstolnánk egy-két szép példáját, akkor Friuli és Veneto tartományok termései között érdemes keresgélni. Előbbi drágább, viszont kifinomultabb, tisztább, szépen közvetíti a terroirt. A szakértők szerint Friuli és környéke az egyik legjobb hely a Pinot Grigio (pl. Albino Armani „Corvara” Pinot Grigio) termesztésére az éghajlatnak köszönhetően, amelyet az északi Alpok és az Adriai-tenger befolyásol déli irányból. A hegyek és a tenger közé beszorult levegő megvédi a szőlőt a zord téli viharoktól, nyáron viszont finom, meleg tengeri levegőt sodor feléjük. A venetoi tételek (pl. Sacchetto „Grave” Pinot Grigio) viszont inkább az olcsóbb árkategóriából kerülnek ki, egyszerűbb italok, fő erényük a gyümölcsösség és az üdítő jelleg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezeken a vidékeken készült boroknak mélysége és gazdagsága van, miközben kiemelkedő körte-, őszibarack-, alma- és sárgabarackjegyei is érezhetők. Sőt, a meleg évjáratok ízében még a trópusi gyümölcsök is visszaköszönnek. Ma az egyik legkedveltebb, frissítő és gyümölcsös fehérbort adó szőlője lett az itteni borvidékeknek, az USA legnépszerűbb importborává vált, de meghódította Kanadát, Új-Zélandot és Ausztráliát is.
Vigyázzunk!
A Pinot Grigio egy rendkívül átlagos, sőt olykor silány minőségű, tömegesen gyártott bor is lehet. Ha nem szeretnénk ilyen borokba belefutni, akkor fogadjuk meg a szakemberek tanácsát, és tudatos borfogyasztóként ne csak a szőlőfajtát és a jutányos árat nézzük, hanem keressük a címkén a borvidéket, és merjünk a magasabb árkategóriában keresgélni. Ha olyan palackba futnánk bele, amin nincs megadva a régió, akkor nagy a valószínűsége, hogy a bor alapját a gyengébb minőségű területeken, pl. völgyfenéken termesztett szőlő, vagy több régió termésének keveréke adja.
A szürkebarát és a konyha
Gasztronómiailag széles ételskála ölelhető fel a különböző stílusú szürkebarátokkal. A legtöbb nemzetközi párosítási javaslat azonban az észak olasz pinot grigio áradat miatt nem paradicsomszószra, hanem inkább vajra, sajtra épülő tésztákhoz vagy olyan zöldségételekhez ajánlja a bort, mint a spárga vagy az articsóka. Remek párosítást alkothatnak a savakban gazdagabb egyedei a tengeri ételekkel, branzinoval, osztrigával, sushival vagy szinte bármilyen rizottóval.
Szerző:
Süli Tamás, 2004-ben végzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Borászati szakán. Dolgozott az egri Gál Tibornál, a neszmélyi Hilltop pincészetnél és a francia Domaine Loew biodinamikus, családi birtoknál. Így a termelés összes aspektusával találkozhatott. Később váltott és a kereskedelem oldaláról foglalkozott borokkal. Jelenleg a Borkorzó, egy borimporttal és -nagykereskedelemmel foglalkozó cég, valamint egy kisvárosi borbolt társtulajdonosa. Hobbiként az etyeki borvidéken saját szőlőjében tevékenykedik.
