Nemcsak azért érdemes olvasni egy kicsit Bordeaux borairól és eredetvédelméről, mert kimondva-kimondatlanul a világ összes borvidéke hozzá méri magát és így ideális kiindulópontja lehet a nemzetközi borvilágra való kitekintésnek, hanem azért is, mert ezekben a hideg hónapokban csendben, érzékeny szemlélődéssel el lehet mélyedni a bordeaux-i bor hűvös eleganciájában, a borvidékre jellemző szőlőfajták jellemző tulajdonságaiban vagy a megfelelő ételpárosítás megtalálásában. Tudni érdemes, hogy eligazodni Bordeaux és tulajdonképpen – globálisan - a francia borok eredetvédelmében, borvidékenként eltérő szabályrendszerében még egy bort rendszeresen fogyasztó, tősgyökeres francia számára sem könnyű feladat. Az alábbiakban kísérletet teszünk arra, hogy rendet tegyünk a fejekben, de persze az is lehet, hogy még nagyobb galibát okozunk ezzel, ami egyáltalán nem is lenne csoda.
Bordeaux a borvidék központjában elhelyezkedő Bordeaux városáról kapta a nevét, amely Délnyugat-Franciaországban, a Garonne (ejtsd: garonn) folyó partján található. A Garonne később a Gironde-ba (ejtsd: zsirond) ömlik, majd az Atlanti-óceánba. A borvidék klímája az Atlanti-óceánhoz való közelségből adódóan óceáni, aminek köszönhetően a telek enyhék és rövidek, és az év többi részére sem jellemzőek a túlzások. Legalábbis a legutóbbi időkig, amikor is (talán a klímaváltozás hatásaként) egymás után több évjáratban jelentős kora tavaszi fagyokkal kellett a gazdáknak megbirkózniuk. Az áprilisi-májusi fagy a szőlőnövény számára akár végzetes is lehet és szinte lehetetlen védekezni ellene, ugyanakkor a tőke ebben az időben a legsebezhetőbb. Ami az egyik oldalon esetleg áldás, a másik szempontból átok: a tenger és a folyó okozta nagy páratartalom növényvédelmi szempontból jelentős veszélyforrást jelent és nagyon nehéz ezen a vidéken bio módon szőlőt művelni. A folyó és az óceán közelsége igen fontos tényező, hiszen óriási hatással vannak a környezetükben termelt szőlőre és ezzel az évjáratra. Ezért Bordeaux-ban az évjárat hatványozottan fontos, talán a világon itt a(z egyik) legfontosabb.
Bordeaux 120.000 hektáros méretével a legnagyobb francia borvidéknek számít. Összehasonlításképpen Magyarország összes termőterülete kb. 50.000 hektár. A régiót alapvetően a vörösborokkal azonosítjuk, és nem véletlenül, hiszen ezek adják a kínálat 89%-át. A portfólió a mindennapi, olcsó kategóriás tételektől indul, és eljut túlzás nélkül a világ legdrágább boraiig. Ha az eredetvédelmi szempontokat figyeljük, akkor is jelentős mennyiséggel találkozunk, hiszen itt készül minden negyedik palack francia eredetvédett bor. A régióban közel 8500 termelő tevékenykedik, a birtokméretet tekintve a pár ezer négyzetméteres parcellától egészen a több száz hektáros nagyüzemi borászatig minden előfordul.
A borvidék három alrégióra osztható. A klasszikus központ Médoc-kal a bal part, ez esik a legközelebb az óceánhoz és itt található a legjobbnak ítélt birtokok többsége. A Dordogne (ejtsd: dordony) és a Garonne folyók közötti területet nevezzük Entre Deux Mers-nek (ejtsd: antr-dö-mer), míg a jobb part a szárazföld belseje felé húzódik. Ezek mind talajban, mind klímában, mind a termesztett fajtákban eltérnek egymástól. A vörösbort fogyasztók körében legismertebb kék fajták, a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot e borvidék elsőszámú és itt honos szőlői. Ezeket gyűjtőnéven bordeaux-i fajtaként nevezik a világon talán mindenhol és ha már említettük, hogy a három tájegység fajtákban különbözik, mindenképpen megjegyzendő, hogy míg Médocban a cabernet két fajtája van túlsúlyban, addig a jobb part inkább merlot-ból készíti a borait, más fajtákkal házasítva természetesen. A fehérborok lehetnek szárazak és édesek (Sauternes) sauvignon blanc és az itthon kevéssé ismert semillon fajtákból. Mindenképp megemlíthetjük, hogy Sauternes jelenleg Tokaj egyetlen értékelhető versenytársa az édes borok minőségét tekintve.
1855-ben a helyi termelők szervezetének unszolására a Bordeaux-i Kereskedelmi Kamara hosszas munkába kezdett és szerte Bordeaux-ban mintegy két év alatt sikerült feltérképeznie és értékelnie az akkori területeket és lekóstolnia az onnan származó borokat melyeket aztán minőségi alapokon osztályozott. A „legkiforrottabb”, leginkább kiépült közigazgatással rendelkező Médoc volt ezzel kapcsolatban a prototípus, majd elvégezték szortírozást az egész borvidékre. A rendszer kisebb-nagyobb módosításokkal, kilépőkkel és belépőkkel ma is érvényben van. Tehát megállapíthatjuk, hogy Bordeaux közel 200 éves eredetvédelme területalapú, a területek pedig családok birtokaiban vannak, akik közül a legtöbben (a premier grand cru classé, azaz az első, tehát a legjobb osztályba tartozók közül mindenképpen) már 1855-ben is az adott parcella vagy dűlő tulajdonosai voltak. Nemritkán ezért hívják családi klasszifikációnak az itteni borok eredetvédelmét.
Egyébként Médoc fennsíkjain vannak a világ talán legdrágább szőlőterületei és természetesen itt vannak azok az évszázados, jól csengő nevű birtokok is, melyek ma is borvilág elitmárkái és a már említett első osztály, vagyis a premier classé tagjai. Itt mindössze öt első rangú (azaz Premier Grand Cru Classé, ejtsd: prömié gran krü klasszé) terület található, melyeket érdemes (és kötelező) felsorolni: Chateau Lafite, Chateau Latour, Chateau Margaux, Chateau Mouton-Rothschild és a Chateau Haut-Brion. Apropó Chateau (ejtsd: sátó, szó szerint kastély). Ez a fogalom hagyományosan Gironde megyében terjedt el és csak az AOC (meghatározott termőhelyi megjelölésű) borokra alkalmazható. Kikötés, hogy a megnevezett sátónak a valóságban léteznie kell, nem lehet garázs, pajta, sufni, társasházi lakás, stb. illetve minimum követelmény az is, hogy a bor erről a környékről származzon.
Ez a minőség kontra terroir paradoxona, és talán ezért nem is kötelező a címkén megjeleníteni az egyes osztályokat. Ezután négy, a minőség tekintetében csökkenő sorrendű osztály következik, melyeket összefoglalóan Cru Classé-nak neveznek, másod, harmad, negyed és ötöd osztályú besorolás létezik. Ám ne gondoljuk, hogy pl. a Troisieme Classé (estsd: troáziem, harmad osztály) rossz borok termőhelye lenne. Épp ellenkezőleg, ti. sok esetben a Cru Classé borok minőségben (olykor árban is) pozitív irányban jóval meghaladhatják a Premier Cru-kről szüretelt nedűket, hatványozottan igaz ez egy-egy kiemelkedőbb évjárat esetében.
Ezek után következnek csúnyán fogalmazva az „indultak még” kategóriák, amely általában jó ár-érték arányú, a kisember számára is elérhető(bb) borokat vonultatnak fel, amit például St-Emilion közelében Bordeaux Superieur (szüperiör), máshol Cotes de Bordeaux, vagy épp Médoc-ban Cru Burgeois (krü burzsoá) néven említenek összefoglalóan. Ők azok, akik nem kerültek be az osztályozás során a bajnokok közé, ám az eltelt 150 év alatt bizonyították létjogosultságukat. Ugyanakkor egyes képviselőik igen nagy elismerést váltottak ki, nem egy a 100-150 eurót is kóstálhatja, viszont minőségben a legnagyobbakat csapja arcon. A cru bourgeois-hoz egyébként érdemes tudni, hogy a név (polgári terület/dűlő) a XV. századi polgárságra utal. Ekkor kaphattak először jogot arra, hogy hűbéri földterületeket birtokolhassanak. Őket 1932-ben szedték rendszerbe és minősítették, jelenleg kb. 150 kisebb-nagyobb gazdaság tevékenykedik polgári minőségű területen.
Mint azt már tárgyaltuk, a rendszer változatlan 150 éve, elvileg átjárhatatlan. Azonban ez alól egyetlen kivétel azért akad: ki más, mint a világ talán legdrágább borait termelő Chateau-Mouton Rothschild birtok, mely területeit 1973-ban sikerrel lobbizta fel a legmagasabb kategóriába, azaz a Premier Cru-k közé. Mindig vannak egyenlőbbek…
A Médocban található Chateau Escot (Chateau d’ Escot) cru bourgeois besorolású területeken termel szőlőt, ezt a minősítést tükrözi a borok árai is. Az Escot név adószedőt jelent, mely eredetileg annak a birtoknak a neve, ahol a mai is álló kastély 150 éve felépült. Korán, már 1858-ban megkapta a birtok a cru bourgeois minősítést, ami egyrészt az itt készülő borok kiváló minőségét deklarálta, másrészt ezzel adómentesen lehetett helyben és a brit szigetekre, az akkori legnagyobb piacra exportálni belőle. 1932-ben jogszabályban is rögzítette a francia törvényhozás ezt a privilégiumot, amit ugyan nem az adószabályok szempontjából, sokkal inkább a minőség kommunikálására ugyan, de a mai napig használnak. A Chateau Escot-t 2019-ben egy cseh befektetői csoport vásárolta meg a több tíz éve birtokló családtól, aki vállalta az épületek renoválását, a technológia modernizálását és a chateau borstílusának változatlan formában történő továbbvitelét. A szőlőtőkék átlagéletkora 40 év. A chateau a négy fő kék fajtával fogalakozik, azaz a cabernet franc-nal és sauvignon-nal, a merlot-val, valamint a petit verdot-val.
Szerző:
Süli Tamás, 2004-ben végzett a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Borászati szakán. Dolgozott az egri Gál Tibornál, a neszmélyi Hilltop pincészetnél és a francia Domaine Loew biodinamikus, családi birtoknál. Így a termelés összes aspektusával találkozhatott. Később váltott és a kereskedelem oldaláról foglalkozott borokkal. Jelenleg a Borkorzó, egy borimporttal és -nagykereskedelemmel foglalkozó cég, valamint egy kisvárosi borbolt társtulajdonosa. Hobbiként az etyeki borvidéken saját szőlőjében tevékenykedik.
